A bikaviadalokat sokan egyértelműen Spanyolországhoz kötik, pedig Portugáliában is nagy hagyománya van a műfajnak, sőt a portugál változatnak egyedi jellegzetességei is vannak.
Állatkínzás vagy kulturális hagyaték?
A kérdés nem vagylagos. Jogászkodni nem kívánok, de számomra a bikaviadal állatkínzás, ahol emberek szórakoztatása céljából sebesítenek meg állatokat. Feleslegesnek gondolom az olyan relativizálásokat is, mint az, hogy minden nemzet kultúrájában lehet olyan tevékenységeket találni, amire a fenti állítás igaz. Ha másért esetleg nem is, gasztronómiai élvezetekért elég sok állat szenved. Ugyanakkor az sem kérdéses, hogy a bikaviadal a portugál kultúra része, még akkor is, ha megítélése nem is egységes az országban.
Miután blogom és idegenvezetői tevékenységem az ország és annak kultúrájának bemutatására irányul, így azt gondolom van helye oldalamon a bikaviadalnak is. A fentieket fontosnak éreztem az elején tisztázni: tudom, hogy a következő bekezdések számtalan állatvédelmi kérdést vetnek fel, noha ezekről nem fogok most írni.
A bikaviadalok története Portugáliában
A bikaviadalok (tourada) a Földközi-tenger vidékén rendkívül régi gyökerekkel rendelkeznek. Valószínűleg már a római kor előtt is voltak viadalok, de a mai arénák egyértelmű rokonságot mutatnak a gladiátor játékok színtereivel. Korábban az egész mediterrán térségben elterjedtek voltak a küzdelmek, de egyre jobban visszaszorultak és ma már csak az Ibéria-félszigeten jelentenek élő hagyományt.
A pogány gyökerek miatt az egyház sem nézte mindig jó szívvel a bikaviadalokat és a XVI. századot követően többször próbálták a pápák betiltani vagy szabályozni azokat. A korai tiltások nem az állatokat védték, hanem az emberi résztvevőket, akik gyakran meghaltak vagy maradandó sérüléseket szereztek. A XVIII. században egy nemes halálát követően I. József elrendelte a bikák szarvának tompítását vagy bekötését a portugál bikaviadalokon.
1836-ban II. Mária betiltotta a bikaviadalokat, mondván civilizált nemzet nem szórakozik így. A nemzet azonban így kívánt szórakozni és a folyamatos ellenállás és illegális rendezvények miatt a tiltást 1921-ben feloldották. 1928-ban elfogadott törvény szerint a bikát tilos az arénában megölni, de két spanyol határ menti település Barrancos és Reguengos de Monsaraz 2002-ben, illetve 2014-ben elérte, hogy a tiltás rá ne vonatkozzon. Ezzel párhuzamosan több település ellentétes irányba indult el és a bikaviadalok ellehetetlenítéséért küzd, ilyen például Viana do Castelo és Póvoa de Varzim, máshol a meglévő arénák érdeklődés hiányában ürültek ki (Albufeira).
A viadalok mellett léteznek futtatás (tourada á corda) jellegű események is az Azori-szigeteken. Ekkor a bikák félig-meddig kontrolláltan futnak egy település utcáján, őket egy kötéllel próbálja irányítani egy csoport helyi, a többiek hol cukkolják a bikákat, hol futnak előlük.
Hogyan zajlik a portugál bikaviadal?
A legtöbb portugál bikaviadal két részből áll. A legfontosabb szereplő a cavaleiro, aki egy díszes ruhába öltözött lovas, akinek célja, hogy látványos módon küzdjön a bikával, lovával annyira közel kerülve a rá rontó bikához amennyire csak tud. A küzdelem során a cavaleiro díszes lándzsákat (bandarilhas) szúr a bika hátába. A lovasnak gyalogos segítői (bandarilheiros) is vannak, akik jellemzően az aréna szélén, de esetenként az aréna belsejében is segítik a főszereplőt azzal, hogy megfelelő irányba terelik a bika figyelmét. Ők azok, akik a leginkább ismert mozdulatokat végzik: színes köpenyszerű anyagot mozgatva ingerlik a bikát. A cavaleiro minden esetben nagyon jól képzett lovas, ezért a múltban főleg arisztokraták közül kerültek ki.
A második rész a pega, ahol nyolc férfi (forcados) puszta kézzel próbálja megállítani és lefogni a bikát. Egyikük (forcado da cara) egyedül, lassan, de határozottan közelít az állat felé, amíg az rá nem ront. Célja, hogy meg tudja fogni az állat fejét - általában a szarvánál. Ezt követően a többiek megpróbálják megállítani a bikát és épségben leszedni társukat a bika fejéről. Ez a mutatvány nem hosszas képzettséget, hanem rendkívüli bátorságot igényel és a múltban főleg az alacsonyabb státuszú néprétegekből kerültek ki a csoport tagjai.
A pegat követően két campinos, egy kisebb gulyát hajt a porondra, amivel együtt a bikát élve vezetik ki az arénából. A műsornak számtalan tradicionális és teátrális eleme is van, amiknek egy része régiónként eltérő. Egy alkalommal jellemzően 6 bika kerül az arénába.
Mi a különbség a spanyol és a portugál bikaviadal között?
Portugáliában tilos megölni a bikát az arénában. A legfontosabb különbség így a spanyol bikaviadalhoz képest a matador másodrendű szerepe vagy akár teljes hiánya. A matador a spanyol bikaviadalokon az a gyalogos főszereplő, aki végül leszúrja az arénában az állatot, miután díszes köpenyszerű anyagával többször megfuttatta és irányította. Portugáliában ugyan a matador szereplése előfordul, de nem általános és mivel az állatot nem szúrhatja le, ezért tevékenységük másodlagos a cavaleirohoz képest. A hangsúly Portugáliában a lovas képességeire és a forcado da cara bátorságára kerül.
Hol vannak bikaviadalok Portugáliában?
Portugálián belül is csak egy kisebb területen él még a bikaviadal hagyománya. Ribatejo és Alentejo vidékének kisebb városaiban lehet bikaviadalokat nézni jellemzően hétvégente, a szezon áprilistól októberig tart. Több aréna van, mint ahol valóban rendeznek viadalokat. A jegyek elővételben online vagy a helyszínen válthatóak (ha nincs teltház), általában 15-50 € közötti áron. Kényelemre ne számítsunk, nyáron megéri az árnyékos oldalra jegyet vásárolni. Észak-Portugáliában és Algarveban gyakorlatilag nincs bikaviadal.
Lisszabon híres bikaviadal arénája a Campo Pequeno, ma már mindenféle rendezvénynek helyt ad, de évente még néhányszor visszatér az eredeti funkciójához az épület. A főváros környékén működő bikaviadal arénája van többek között az alábbi városoknak: Moita, Montijo, Vila Franca de Xira, Santarém, Nazaré.
Add comment
Comments